Az egyetem alatt volt egy barátom, akinek az édesanyja dúla volt. Az ő családjukban hallottam először olyan csodálatos dolgokat, mint szép szülésélmény és sok más lehetőség; más mint amilyen benyomások addig a nőktől a szülésről értek.

Amikor én is várandós lettem ezek a gondolatok voltak, amelyek mentén el kezdtem keresgélni. Sajnos azonban, mivel a dúla hölgy Szlovákiában dolgozott és szlovák volt (magyarul alig tudott) és sok idő telt el a találkozásaink óta, azt hittem, hogy Magyarországon ennek a megfelelője lehet a szülésznő. A szülésznők elérhetőségeiken olyan szolgáltatásokat is írtak (kismamamasszázs, illóolajok, homeopatikumok, lelki támogatás), amelyeket először a dúláéval tudtam azonosítani – s később mikor rájöttem a tévedésemre, akkor pedig úgy gondoltam, hogy a kiválasztott segítő a leírtak alapján ugyanúgy tud nekem segíteni majd. Sajnos már a várandósság vége felé éreztem, hogy szülésznőm -ma már látom- nem azzal a megértő figyelemmel fordul felém, amire szükségem lett volna, amit most már a dúlai támogatással tudok azonosítani. A szülőszobán pedig semmi nem valósult meg a vajúdás fizikai és lelki támogatásából, melyet vártam, úgy éreztem egyedül maradtam, s nem feleltem meg a magam által felállított követelménynek, hiszen a kísérő orvos és szülésznő felől sem éreztem mást.

A rossz szülésélmény feldolgozása hozta elő újra a dúla-kérdést számomra és akkor tájékozódtam igazán és kerestem egy dúlát, aki segített feloldani a rossz élményt. Ma már úgy tudok tekinteni az első szülésemre, ami csodálatos volt sok olyan körülménnyel, aminek máshogy kellett volna történnie. Ez a nagy változás számomra maga volt a csoda, itt éreztem először, hogy én is ezt szeretném csinálni. A pszichológia sosem állt messze tőlem és elkezdtem azon dolgozni magamban, hogy olyan hallgatóság legyek, aki segít, hogy aki kérdez megtalálja a választ – ha lehet saját magának.

A második babánkat tervezve újra meglátogattuk a dúlánkat, majd a várandósság alatt végig havonta 1-2-3-szor (vége felé sűrűbben) találkoztunk. Sok-sok érzés, emlék, kapcsolat került feldolgozásra és fantasztikus volt, ahogy ezen az úton végig tudtam jutni, hogy elérkeztem olyan lelkiállapotokba, amely tapasztalatok számomra fontosak voltak.

Mindeközben az a gondolat is növekedett bennem, hogy szeretnék ebben másoknak én is segíteni, hogy a várandósság és a szülés olyan élmény legyen, amire mindig jó érzés gondolni, erőt ad az egész élethez és olyan lelki magasságokba juttat, amibe kevés helyzet az életünkben.

Az élet segített: várandós ismerősök és rokonok kértek segítséget és jó érzés volt megtapasztalni, hogy esetenként több 100 kilométerről is mekkora hatása lehet egy-egy jó szónak, vagy akárcsak a megértésnek és elfogadásnak.

A második szülésem sokkal jobb emlék lett, bár sajnos a kórházakra jellemzően nem tudott teljesen háborítatlan lenni. De az élmény, hogy én meg tudom csinálni, hogy a vajúdásra jellemző fájdalmat végre úgy élhettem meg, hogy nem volt sem elviselhetetlen, sem félelmetes, mert megkaptam azt a lelki segítséget és (a természetes fájdalomcsillapító módszereknek köszönhetően) azt a fizikait is, amire szükségem volt felbecsülhetetlen volt számomra. Azthiszem, a párom számára is, aki megjegyezte, hogy „Ha egy szülés ilyen is lehet, akkor már jöhet is a következő.”

Ezek után úgy éreztem: “Minden nőnek jár egy dúla!”

Azóta, a környezetemben szüléssel foglalkozókhoz hasonlóan én is zászlómra tűztem a háborítatlan szülést (akár a kórházban is!) és számomra a dúlaságot jelentő kísérést, amely hozzásegíthet mindenkit, hogy a szülése olyan jó élmény legyen, amennyire csak lehetséges.

Elvégeztem a Békés dúlatréninget és hozzá kapcsolódó műhelyt, mely hasonló felismerések sokaságát hozta, mint a szülés körüli addigi élmények. Természettudományos kutatói tudásomat további kutatásokban kamatoztattam a Mother Nature Egyesület színeiben és a dúlák között is (ld. Dúlatanulmány). A dúlakör és más dúlákkal való kapcsolat nagy biztonságot nyújt számomra, lehetőséget nyújt arra is, hogy a többiek tapasztalatát is megoszthassam az egyes intézményekről, helyzetekről és folyamatos szupervízió lehetőségét nyújtja.

2021-ben a dúlai utam következő állomásaként mentálhigiénés segítő képzésbe kezdtem, amivel jobban tudom kísérni a hozzámfordulókat, az érzéseik, félelmeik és vágyaik között eligazodva növelni a biztonságérzésüket, önbizalmukat és ezáltal megtalálni az utakat saját maguk, a családjuk számára. Ezzel egyidőben belekezdtem egy dúlai szakmai és önismereti csoport szervezésébe, vezetésébe, a Dúlafészekbe, ahol szintén sokat tanulok a dúlatársaimon keresztül arról, hogy hogyan is lehet mégjobban végezni ezt a hivatást.

2022-ben Blessing way-szülésre bocsátó ünnep képzésen jártam Zágoni Bettinánál, nagyon megfogott ez szertartás, mely a női erőbe való megérkezést segíthet elérni, pszichés támogatást nyújt a szülés előtt álló anyáknak.