Karma és reinkarnáció

Karma

A karma az ok-okozat összefüggése, pontosabban az ok és okozat viszonya, kölcsönhatása, törvénye. Mint fogalom, szerepel az ősi hindu, taoista, buddhista tanításokban, és szerepel a modern világszemléletek ismeretanyagában is.

A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. A karma tágabb értelemben cselekedet, tett, mű, mindenre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár. Vonatkozik az akciókra, reakciókra, általában a világ törvényei által irányított aktív természeti folyamatokra, eseményekre, az élettelen létezők hatásaira, és az emberi és állati cselekvésre. Minden aktivitás, azaz ok, okozatot szül, és minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Így jön létre az ok-okozati összefüggések végtelen hálózata.

A karma tana az évezredek során sok spirituális iskolában fellelhető volt. Az indiai vallások, a taoista bölcsek és a buddhista jógik egyaránt életünk fő vezérlő elvének tartották az ok és okozat viszonyát – hasonlóan a magyar hagyományok őrzőihez, az eredeti magyar hitvilág örököseihez. Magyar nyelvben ősidők óta fellelhető a karma fogalmának a magyarázata, amelyet követező szólásaink és közmondásaink is felemlegetnek: „Ki mint vet, úgy arat”, „Ki-ki a maga szerencséjének a kovácsa”.

A karmát nem szabad összekeverni a sorssal, de az eleve elrendeléssel, és az újraszületés tanával sem. Ezek mindegyike önmagában más jelentéssel bír, bár az újraszületés (reinkarnáció) tanának fontos része a karma.

Sok esetben emlegetik a divatos tanok a karmát a „karmikus kapcsolat” összefüggésében, miszerint két embernek „karmikus kapcsolata van” egymással. Az így kreált kifejezésnek a karma tanításai szerint nincs értelme: minden kapcsolat „karmikus kapcsolat”, hiszen minden emberi kapcsolat létrejöttében szerepe van az ok és okozat viszonyának.

Reinkarnáció

A reinkarnáció az ismétlődő születés és halál folyamata, amely során a lélek életről életre, egyik testből a másikba vándorol, egyszer emberi, másszor pedig állati vagy növényi létformát megtapasztalva. A reinkarnáció, illetve a lélekvándorlás filozófiája szerint a lélek örökkévaló, míg a fizikai test átmeneti. Ennek megfelelően, amikor valaki meghal, csak durva fizikai teste hal meg, a lelke azonban a karmája szerint egy másik testet kap. Az újjászületések sorozata  pedig mindaddig folytatódik, amíg az egyre tökéletesebb életek során a lélek meg nem szabadul a karmájától, és el nem éri a megvilágosulás állapotát.

A lélek eközben nem szűnik meg és nem keletkezik, a nagy világkorszakok végén az anyagi semmi állapotában is megmarad, és az új anyagi világ létrejöttekor testesül meg. A körforgás célja a mindenség teljességének megismerése, a létezés minden aspektusának átélése.

Az ókori egyiptomi tanítások szerint a reinkarnáció egy Isten által kigondolt evolúciós folyamat, ami lehetővé teszi, hogy az ember megértse a világegyetem értelmét. A tökéletessé válás folyamata az ellentétek egyetemes iskolájában –a polarizált tényezők valóságában  – zajlik, ahol az emberek lehetőséget kapnak arra, hogy összehasonlítsák az ellentéteket, és így megmondják, melyik az igazi – melyik értékek építik fel a világegyetemet és vezetnek spirituális fejlődéshez, békéhez, harmóniához. Az ellentétek célja az univerzum megértése.

A lélek szerintük 25.920 év alatt (egy kozmikus ciklus) kb. 700-szor születik újjá. Minden életben új egyéniséget vesz fel, más családhoz,  más helyekre és más időbe kerül, hogy tanulhasson. Az életfeladatok arra valók, hogy megtanulja: mindene megvan, amire szüksége van, és minden, ami történik tökéletes.