Írta: Tihanyi Nóra – Stressz- és problémakezelési szakértő (One Brain Kineziológia)

Az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon, hogy mi is az a szeretet, és mit tesz az emberrel.

Mindenki máshogy szeret, és mást ért szeretet alatt. Van, aki birtokolni akar, mert a szerettei által szeretné többnek érezni magát, van, aki adni szeretne, hogy kaphasson, van, aki a szeretettől reméli, hogy jobb emberré válhat, és van, aki azt gondolja, hogy ha szeret valakit, akkor nincs többé egyedül. Van, aki azt adja, amit kapni szeretne, nem törődve azzal, hogy a másiknak mikor és mire lenne szüksége, van, aki azért szeret, hogy viszont szeressék, és ebben látja az élete értelmét.

Nem tudom, kinek van igaza, és azt hiszem, ez igazából nem is számít. A szeretet nem verseny, nem a lényeg, ki tud jobban, önzetlenebbül szeretni, és nem is összemérhető, hiszen mindenkit máshogy szeretünk.

Szerintem a szeretet ott kezdődik, amikor nem azért adok, hogy bármit is visszakapjak. Amikor nem azért szeretek, hogy engem is szeressenek. Amikor nem akarok tanítani, vagy megváltoztatni senkit, amikor nem gondolom, hogy én jobban tudom mit kéne tennie, gondolnia, éreznie a másiknak, vagy hogy kéne jobban csinálnia a dolgait. Amikor nem arra törekszem, hogy elfogadjam a másikat olyannak, amilyen, hanem észreveszem, hogy a másik úgy van jól, ahogy van. Amikor könnyen, jó érzéssel tudok adni, azt, akkor és annyit, amire a másiknak szüksége van. Egy picit sem többet, vagy kevesebbet. Amikor bármit tehet, én őszintén rá tudok csodálkozni, tudok benne gyönyörködni, ha rossz napja van, vagy úgy viselkedik, ami nekem nem jó, nem haragszom meg érte, nem akarom rendre utasítani, hanem tudomásul veszem, hogy ez is ő. Ha tudok vele sírni és vele nevetni, ha boldoggá tesz, hogy láthatom, és nem keserít el, ha ő épp nem akar látni. Amikor vele vagyok és nem mellette, mert őszintén kíváncsi vagyok rá. Amikor érdeklődve meg tudom hallgatni, hogy mi baja van velem, mert nem a kritikát hallom, hanem azt, hogy ő hogyan látja a világot és hogy érzi magát, és ez fontosabb, minthogy megsértődjek. Amikor keserű szavaiból azt hallom, hogy neki most valami fáj, nem pedig azt, hogy támadni akar engem. És amikor az, hogy szeretek észrevétlenül, anélkül, hogy ezt akarnám, boldoggá, teljessé tesz engem, mert a szeretet valóban megváltoztatja az embert.